A cigányságnak van történelme, de hazája?

Kicsit nézzünk vissza a múltba. Próbáljuk meg feltárni miért is vagyunk MI mások kicsit! A történelmünk, szokásaink nem sztereotípia. A sajátos hagyományokat követő romák, akik nem asszimilálódtak teljesen vagy nem akarnak azokról próbálok néhány gondolatot idevetni. De megjegyezném ettől függetlenül nem arról van szó, hogy gyermekeiket rosszul nevelik, hanem egyszerűen más a követelményrendszerük. Nincs szigorú napirend, mind az étkezés és a munka egyénre szabott. Ebbe belenőni és iskolába kerülni, ott abszolút betartani az órarendet, igen nehéz feladat egy ilyen közegből jövő gyermeknek. Az ilyen gyerekekhez türelem kell és jót tenni velük, segíteni őket. A szülők mindent megadnak nekik, nem kényszerítik a kicsiket semmire, amíg rájuk nem szól a többségi társadalom és nem követeli meg tőlük. Ezzel persze az a gond, hogy nem alakul ki az önkontrolljuk és a késleltetés érzése, kimarad a gyerekek életéből a dackorszak és a leválási szorongás. Kimarad a jutalmazás-büntetés. Ez viszont mind elengedhetetlen az iskolához. Tehát azért nem akarnak a kis cigány gyerekek suliba járni, mert a szülők magukhoz szoktatták őket, függnek tőlük és tőlük távol esetlenek. Persze ez nincs így jól a többségi társadalom értékrendje szerint és ez súlyos beilleszkedési zavarokhoz is vezet.

Amikor ráébrednek, tudatosodik a gyerekekben, hogy cigányok sajnos zárkozottabak és kezelhetetlenebbek lesznek, a családban már 11-12 évesen kisfelnőttként kezelik őket, így nincs meg a serdülőkori szerepük sem. A kisgyermekkorból kisfelnőttkorba kerülnek, így számos fontos dologból kimaradnak. Másfajta alkalmazkodást dolgoznak ki a személyiségfejlődésük közben. Arra sarkalják őket, hogy a fiúk rámenősek, ügyesek, furfangosak legyenek, a lányok pedig szépek, rendesek és természetesen ezenfelül összetartóak. A roma gyermekek inkább hallgatnak a szüleikre, mint az iskolára, tanáraikra. A roma társadalom nehezen fogadja el, hogy az iskola átakarja vállalni gyermekeik nevelését. Sajnos ebből adódóan a gyermekek rossz élménnyel fejezik be a tanulmányaikat, nem tartják rentábilisnek a továbbtanulást. Addig míg nem fogadják el, hogy a tanulás nekik is hasznos nem várható hathatós javulás. Ezért egy nagyon fontos oktatási iskolarendszert kellene az államnak kidolgoznia, ami jobban igazodik a romaság igényeihez, ami jobban képessé tenné őket a megfelelő társadalmi elvárások könnyebb elfogadásához, ezzel elismernék őket, mint más szubkultúrából származó egyéneket.

Ez talán majd egyszer be fog következni, hiszen a szociális helyzetük miatt a gyermekeknek gyakran kell segíteni otthon, ami kimaradást jelent. Egyenlőre még nem találtak ki jobb módszert, de reméljük lassan kikristályosodik, mit kell tennünk a probléma elkerülésének érdekében.

Összegezve eme néhány sort, annyit tennék hozzá, hogy Gádoroson mi a Cigány Házunkban szeretnénk olyan oktatási módszert megvalósítani, amely ráneveli a gyermekeket a magyar és Európai társadalom elvárásaira..

Néhány szót a roma viseletről!

A cigányság sosem járt rongyokban, még a szegényebb rétegekben is bizonyos viseleti gazdagságot mutatnak a ruhák. Bár több helyen asszimilálódtak a környezetükhöz és a legjellemzőbb öltözetük a színes, rikitó, tarka-barka ruhátk De volt, hogy pénzeket is aggattak magukra, meg kagylókat. Díszes, színes fémgombokkal volt kivarrva a felső szoknya. Persze a kiegészítők is rikitó színűek voltak. A férfiak nagyon szerették a sárga vagy a vörös csizmát. Az oláh cigányok asszonyai fejkendőt hordtak, nem láthatták hajadon fővel őket a férfiak. Az ékszerek, díszek szerepe nemcsak a megjelenést szolgálta, hanem a szerencséét is. A fönök és a vajda is fülbevalót viselt, ez volt a megkülönböztető jele. A hagyományos táncöltözék viszont nem roma népviselet, az más kultúrából őriztük meg.

Gádorosi romák története

Községünk múltját kutatva is felvetődik a kérdés, hogy a helybeli lakosság egésze alkotott e valamiféle közösséget, helyi társadalmat, melyet a közös lakóhelyen kívül egyéb látható és láthatatlan szálak fűznek egybe. A népszámlálási adatok szerint 1910 és 1941 között nem szólnak cigány, romaetnikumhoz tartozó gádorosi lakosokról. Igaz, nagy számban nem éltek Gádoroson romák csak néhány család. A cigányok nem egy területen telepedtek le, hanem a faluban szétszórtan, a magyaretnikum által körülvetten. A faluban nem üldözték ugyan őket, sokan munkát vállaltak tehetőséget magyar családoknál, napszámba jártak, kupeckedtek, mint a többi szegény ember. A Horty-korszak általános mentalitásához, kasztszelleméhez híven azonban kisebb-nagyobb mértékben, mondhatni mindenki lenézte őket, még a legszegényebb agrárproletár is többre tartotta magát, akinek életmódja alig különbözött a cigányokétól. A társadalmi ranglétra legalsó fokán a falu társadalmában is a cigányokat találjuk. A helyi társadalom peremén vay azon is túl élő cigányokra a szegénységi életforma legalsó fokai voltak jellemzőek, annak minden a helyi társadalmat zavaró jegyeivel együtt.